GMC‎ > ‎Patients living in HU‎ > ‎Urology‎ > ‎

Prosztata betegségek

A prosztata a pubertás alatt kezd el növekedni, és éri el kb. 15-20 gr-os tömegét. Ezt követően egy évtizeden át nem változik, majd egyre inkább fellelhetővé válnak azok a szövettani eltérések, melyek a benignus prostata hyperpláziát (BPH) jellemzik.

A leggyakrabban észlelt prosztata betegség a dülmirigy idült gyulladása. Hátterében leg-gyakrabban bakteriális fertőzés áll, a baktériumok prosztatába jutása számos módon tör-ténhet, egy ún. felfázástól kezdve, a szervezetben lévő egyéb bakteriális gócon át a szexuális útig bárhogyan létrejöhet. Ismert más kórokozó csoport (ún. obligát intracelluláris bakté-riumok, mint pl.: Chlamydia trachomatis, Mycoplasma hominis és genitalium valamint Ureaplasma urealyticum) által létrehozott fertőzés, valamint létezik nem bakteriális eredetű krónikus prosztatagyulladás is.

A prosztata jóindulatú megnagyobbodásának (BPH) két szakaszú a lefolyása, a patológiai szak, ahol még tünetek nem jelentkeznek, csak szöveti eltérések, valamint a klinikai, a tü-netekkel. A BPH a férfi urológiai betegségek között igen gyakori, irodalmi adatok szerint az 50-85 év közötti férfi populációban 50-90% gyakorisággal fordul elő. Ez a folyamat egy-értelműen életkorfüggő, a prosztata húgycső melletti mirigyállományából indul ki. A tünetek megjelenése a hólyag ürülésének akadályozottságából adódik. A folyamat leegyszerűsített mechanizmusa két - statikus és dinamikus - komponensből tevődik össze. A statikus oldal a csökkent vizeletáramlás és gyengült vizeletsugár a prosztata megnagyobbodása mellett, a dinamikus összetevő az irritatív tüneteket, a vizelés gyakoriságát és a késztetéses szimptómákat jelenti. A hím nemi hormon (tesztoszteron) mennyisége és a BPH között szoros összefüggés található. Az öregedés során pedig a tesztoszteron szintje csökken, az ösztrogén növekszik. A dinamikus komponenseket a prosztata tok és a hólyagnyak simaizom-tónusának növekedése okozza. Emellett a hólyagfal  összehúzódó képessége csökken, megnövekszik az izomtónus. Itt jutnak fontos szerephez az adrenerg receptorok.

Az 50 év feletti férfiaknál jelenik meg először a prosztata rosszindulatú elváltozása, a prosztatarák. Az életkorral elő-fordulása egyre gyakoribb. A vérből mérhető PSA (prosztata specifikus antigén) szintje jelzője a prosztataráknak, emellett döntő fontosságú a prosztata tapintási lelete. Időben felfedezett elváltozás radikálisan kezelhető, gyógyítható! Ez magya-rázza az 50 év felett javasolt rendszeres urológiai ellenőrzés szükségességét. A folyamat előre haladtával nyirokcsomó-, majd csont- és egyéb távoli (tüdő-, máj) áttétek jelentkezhetnek.


Prosztata betegségek tünetei

A panaszok a fent említett minden prosztata betegségre jellemzőek. A nehézvizelés, főleg a hajnali- reggeli órákban nehezebben induló vizelés, vékony vizeletsugár, csökkent vizelet intenzitás, sürgető vizelési inger, gyakori vizelés, nocturia (éjszakai vizelések), vizeletrekedés, esetleg vérvizelés tehát több kórképekben is fellelhetőek, összefoglalóan célszerű tehát alsó húgyúti tünet-együttesről (Lower Urinary Tract Symptoms LUTS) beszélnünk. LUTS-t okozhat minden alsó húgyúti obstrukció (Bladder Outlet Obstruction  BOO), mint a prosztata megnagyobbodása (Benign Prostatic Enlargement BPE), prosztatarák (PCA), a hólyagnyak szűkülete, merevsége, a húgycső szűkülete, de a hólyagizomzat működési zavara is. A LUTS hátterében ezen kórokok differenciálása csak időigényes urodynamikai vizsgálatokkal lehetséges.

A prosztatanagyobbodás okozta alsó húgyúti tünet-együttes alapvetően három okra vezethető vissza:
a megnagyobbodott prosztata által a hátsó húgycsőre kifejtett összenyomatás (statikus összetevő),
a prosztatában és a hólyagnyakon kimutatott fokozott alfa adrenerg aktivitás (dinamikus összetevő)
a hólyagizomzat eltérései (csökkent összehúzódó képesség, fokozott ingerlékenység)

A tünetek jellemzésére, a kezelés eredményességének lemérésére jelenleg az egyik legjobb paraméter a tüneti pontszámok kérdőíven alapuló meghatározása (International Prostate Symptom Score, IPSS). A labor paraméterek között a vesefunkciós értékek és a vizeletvizsgálat kiemelt fontosságúak, a prosztata specifikus antigén (PSA) szint ellenőrzése szükségszerű, a prosztata tényleges méretéről a végbélen át végzett tapintás és a végbélen keresztül végzett ultrahang ad felvilágosítást. Az uro-flowmetria a vizeletáramlást detektálja, míg ultrahanggal a visszamaradó vizelet mennyisége ellenőrizhető.

Prosztata gyulladás

Heveny (akut) bakteriális prosztata gyulladás.

Tünetei: fájdalom, láz, elesettség, gyakori vizelés, kínzó vizeletcsípés, fájdalmas erectio és ejaculatio valamint vizelet elakadás.

Kezelés: A tüneti kezelés mellett megfelelő antibiotikum és gyulladás gátló adása, rendszeres kontroll.


Idült (krónikus) bakteriális prosztata gyulladás


Tünetei: tompa, bizonytalan panaszok - gáttáji, deréktáji, húgycső körüli, alhasi fájdalom, kényelmetlenség érzés, gyakoribb vizelés, éjszakai vizelés, utócsepegés, hirtelen jelentkező korai magömlés, fájdalmas magömlés, merevedés minőségi romlása

Kivizsgálása során alapvető fontosságú a kórokozó kimutatása. Elsődleges a prosztata vizsgálat utáni vizeletmintából a gyulladás igazolása (a vizelet üledék helyszínen elvégzett mikroszkópos vizsgálatával), majd a széleskörű vizsgálatok adják meg a pontos diagnózis lehetőségét. A húgycsőváladék, a prosztataváladék, a prosztata vizsgálata utáni vizeletminta és az ondó baktérium- és gombatenyésztése, a nemi úton terjedő kórokozók (Trichomonas vaginalis, Neisseria gonorrhoeae, Chlamydia trachomatis, Ureaplasma urealyticum, Mycoplasma hominis) kimutatása, vírusok (Human Papilloma Virus, Herpes Simplex Vírus 1,2) vizsgálata jön szóba.

Kezelés: A kezelés akkor megfelelő, ha megfelelő adagban, megfelelő ideig célzottan alkalmazott antibiotikum adását jelenti, amit esetenként gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, növényi eredetű gyógyhatású készítményekkel, valamint a vizeletürülést segítő gyógyszeres kezeléssel egészíthetünk ki.

Idült, nem bakteriális prosztatagyulladás (krónikus kismedencei fájdalom szindróma)

Tünetek: a krónikus bakteriális prosztatagyulladásnak megfelelőek, azonban döntő különbség, hogy a prosztata vizsgálata utáni vizeletmintában nem igazolható gyulladás, ennek megfelelően kezeléséhez nem tartozik antibiotikum kezelés.